A Lélek Végtelenül Rezgő Égi Kertje

Léleknapló. A kőpados, árnyas zug, ahol a fák koronája fénnyel szőtt kárpitot terít, ma a Lélek Égi Kertjéről súg titkokat. Ott, ahol a szívek legmélyebb zugában, a csend oltárán állunk önmagunk előtt, ott terül el ez a láthatatlan, mégis tapintható táj. Egy kert, amit mi magunk művelünk minden gondolattal, minden érzéssel, minden kimondott vagy elhallgatott szóval. Virágzik-e benne a hála lótusza, vagy a félelem gazdagítja-e a gyomok erdejét? Emlékszem, amikor a Mars energiája túl intenzíven áramlott bennem, szúrós kaktuszokat neveltem, melyek minden érintést fájdalmassá tettek. Ma már tudom, a Lélek Kertjének talaja végtelenül termékeny. Elég egy aprócska magvetés, egy szelíd szándék, hogy a szeretet rózsája bontakozzon ki. És ha időnként vihar tépázza is, ha a kétely árnyékában a remény hajtása elhal, mindig van lehetőség újra ültetni. Nem kell tökéletes kertésznek lennünk. Elég, ha felismerjük a bennünk rejlő teremtő erőt, és hagyjuk, hogy a Lélek bölcsessége vezesse kezünket. A mi Égi Kertünk egy soha véget nem érő alkotás, ahol minden pillanat egy új kezdet, egy új virágzás ígérete. Csak figyeld meg, milyen illat száll a levegőben, és tudni fogod, milyen magokat vetsz el a holnap számára. Ne félj metszeni, öntözni, gyomlálni – a Lélek Kertje iránti gondoskodás a legszebb imád.