A Lélek Végtelenül Rezgő Égi Rezdülése

Barátaim, Lélekutazók! Ma a bizonytalanság fátylába burkolózó, mégis elengedhetetlen tapasztalásról szeretnék szólni nektek, ami mindannyiunk életében megjelenik, mint a hajnali köd – a változásról. Nem, nem arról a változásról, amit tudatosan irányítunk, hanem arról a mélyről fakadó, szinte elkerülhetetlen átalakulásról, ami megrengeti alapjainkat, és új utakra terel bennünket.

Gondoljunk csak a természetre! A fa elveszíti leveleit ősszel, hogy tavasszal új rügyekkel pompázhasson. A folyó medert változtat, ha akadályba ütközik, de sosem áll meg. Miért hinnénk, hogy nekünk, embereknek másként kellene élnünk? Miért ragaszkodunk annyira a megszokotthoz, a kényelmeshez, még akkor is, ha belülről már érezzük, hogy valami haldoklik, valami új születni készül?

Valamikor én is féltem a változástól. Egy stabil, jól működőnek tűnő életben éltem, miközben a lelkem mélyén tudtam, hogy csak egy szerepet játszom. Akkor jött egy kozmikus lökés, egy esemény, ami mindent a feje tetejére állított. Először dühös voltam, majd kétségbeesett. Miért pont én? Miért most? Aztán lassan, ahogy a por leülepedett, rájöttem, hogy ez nem büntetés, hanem ajándék. Egy lehetőség arra, hogy ledobjam a régi bőrömet, és azzá váljak, akinek lennem kell.

Amikor a Lélek Végtelenül Rezgő Égi Rezdülése áthullámzik rajtunk, és minden megváltozik körülöttünk, ne rettegjünk! Engedjük meg magunknak, hogy megéljük a gyászt a régi dolgokért, de nyitott szívvel fogadjuk be az újat. Ez nem azt jelenti, hogy feladjuk az álmainkat, hanem azt, hogy engedjük, hogy az álmaink is velünk együtt fejlődjenek. Ahogy a Hold változtatja fázisait, úgy változunk mi is. Minden egyes fázisnak megvan a maga szé