A Lélek Végtelenül Rezgő Égi Rezdülése

Ma reggel a konyhámban állva, a forró tea gőze fölött elmerengtem a döntéseinken. Nem a nagy, sorsfordító választásokra gondolok, hanem azokra a látszólag apró, mindennapi elágazásokra, amik észrevétlenül formálják az utunkat. Egy bólintás, egy elutasítás, egy elhalasztott telefonhívás. Mindegyik egy-egy apró kő, amit a patakmederbe ejtünk, és minden egyes kő megváltoztatja a víz folyását, még ha csak milliméterekkel is. Hányszor tévedünk abba a hitbe, hogy az életünk nagyrészt előre megírt forgatókönyv alapján zajlik, és hányszor felejtjük el, hogy a toll a mi kezünkben van?

Ez a gondolat elvezetett egy régi emlékképhez: egy nyári alkonyhoz, amikor egy mezőn sétáltam. Előttem a fűben egy kis pillangó vergődött. Valószínűleg egy pókhálóba gabalyodott. A pillanat tört része alatt felötlött bennem a döntés: továbbmegyek, vagy segítek neki? A gyakorlatias énem azt súgta, hogy hagyjam, természetes a kiválasztódás. A Lélek azonban valami egészen mást rezdített bennem. Egy apró, de mély húr zendült meg: a részvét, a felelősség, a tudat, hogy minden élőlény összekapcsolódik ebben a végtelen hálóban. Lehúzódtam, óvatosan kibogoztam a szárnyait, és elengedtem. A pillangó felröppent, egyet-kettőt rebbenve eltűnt a távolban.

És ekkor jött a megdöbbentő felismerés: nem a pillangón segítettem elsősorban, hanem önmagamon. Abban a pillanatban, amikor a Lélek rezdülésére hallgattam, egy finomabb, lágyabb, szeretettel telibb minőséget ébresztettem fel magamban. Egy döntés, ami külsőre jelentéktelennek tűnt, belsőleg hatalmas változást hozott. Minden apró választásunk magával hordozza a lehetőséget, hogy a Fény felé forduljunk, vagy eltávolodjunk t