A Lélek Végtelenül Rezgő Érzékenysége

Sokszor hisszük, hogy az érzékenység gyengeség. Egy olyan burok, amit át lehet törni, egy nyitott seb, ahova könnyű szórni a sót. Pedig a Lélek legnagyobb kincse, a legfinomabb antenna, amely az univerzum rezdüléseit fogja. Emlékszem egy hajnalra, mikor a Hold már lemenőben volt, de a Nap sugarai még csak félénken kúsztak a horizonton. Egy apró pók, valahonnan a semmiből, egyetlen, hajszálvékony szálon függeszkedett a teraszon, és a szél lágyan ringatta. Akárhányszor a szál megfeszült, a pók teste azonnal reagált, apró mozdulatokkal egyensúlyozta ki az ingást. Nem félelem volt benne, hanem tudás. A tudás, hogy minden apró rezdülés, minden rezgés hordoz egy információt.

Az érzékenység nem más, mint a Lélek radarja, amely képes érzékelni a legapróbb energiamezőket, a szavak mögötti igazságot, a kimondatlan vágyakat és félelmeket. Ez az, ami összeköt minket a világgal, és ami által képesek vagyunk mélyebb szinteken kapcsolódni. Gondolj csak egy gyermekre, aki még nem fedte el szívét vastag páncéllal! Milyen kristálytiszta az érzékelése! Pontosan tudja, mikor valaki őszinte vele, és mikor nem. Ez a belső tudás, az intuíció alapja. Amikor a Lélek érzékeny, akkor valójában nyitott. Nyitott a befogadásra, a megértésre, a változásra. Ne fojtsd el hát magadban ezt a csodás képességet! Engedd, hogy vezessen, hogy segítsen eligazodni a világban, és hogy megtalálja a hozzád illő, igaz kapcsolódásokat. Mert a Lélek nem azért érzékeny, hogy sebezhető legyen, hanem azért, hogy képes legyen szeretni, megérteni és gyógyítani. És épp ez a végtelenül rezgő érzékenység tesz minket emberivé, istenivé, végtelenül teljessé.