A Leleményesség Topázszínű Szikrái

Amikor a Lélek labirintusa új ösvényt kínál, de a bejáratot sűrű köd lepi el, a leleményesség topázszínű szikrái azok, amik utat mutatnak. Nem a vakmerő roham, nem is a csüggedt megállás a helyes válasz, hanem az a finom intuíció, ami a lehetőségeket rejti a látszólagos megoldhatatlanság mögött. Emlékszem egy régi történetre, egy asztrológusról, aki elvesztette a látását. Élete addigi tengelye, a csillagok megfejtése, hirtelen megszűnt létezni. Sötétség borult rá, kétségbeesés ült a szívére. Ám egy nap, hallotta egy gyermek nevetését. A gyermek éppen kavicsokat dobált egy tóba, és a hangjukból következtetett a méretükre, a távolságukra. Ebben a pillanatban az asztrológus lelkében topázszínű szikra gyulladt: elkezdte hallgatni a csillagok "hangját", a bolygók láthatatlan rezgéseit, és rájött, hogy egy sokkal mélyebb, intimebb módon képes érzékelni az univerzumot. A vaksága nem elvette tőle a tudást, hanem egy új dimenziót nyitott meg előtte. Ne feledjük, a leleményesség nem a hiány pótlása, hanem a meglévő átformálása, a régi keretek lebontása egy új, ragyogóbb perspektíva érdekében. A nehézségek nem a bukás előjelei, hanem a Lélek által felkínált lehetőségek, hogy megtaláljuk a saját topázszínű szikránkat, és új utakon járjunk.