A Lelkesedés Citrin Sárga Lángja

A lelkesedés... sokszor olyan, mint egy futótűz. Felgyullad bennünk valami iránt, egy gondolat, egy projekt, egy ember iránt, és a lángok magukkal ragadnak. Emlékszem, egyszer egy idős kertész mesélte, hogy a palánták olyanok, mint a kisgyerekek: ha túl sok napfényt kapnak egyszerre, elfonnyadnak. Ugyanez van a lelkesedéssel is. Ha nem tápláljuk folyamatosan, ha nem adunk neki elegendő időt a gyökerek eresztésére, a kezdeti lángolás hamar elillan, és csupán hideg hamu marad utána. Fontos, hogy megtanuljuk beosztani ezt az energiát, apró adagokban adagolni, mint a gondos gazda a vizet a szomjas földnek. Nem szabad hagyni, hogy a hév elvakítson minket, hogy a túlzott ambíció letérítsen a helyes útról. A valódi lelkesedés nem a zajos tűzijáték, hanem a parázsló szén, ami hosszan, kitartóan melegít. Ez a tűz belülről táplálkozik, az önismeret mély kútjából merítve. Engedjük, hogy a citrin sárga lángja vezessen minket, de vigyázzunk, ne égessük meg vele magunkat és másokat.