A Lelkesedés Citrin Sugara

Néha, a szürke hétköznapok ködfátyla mögül alig pislákol a lélek. Mintha a szív csak a megszokás ütemére dobolna, elfeledve az igazi ritmust, a vágyak szárnycsapásait. Pedig a lelkesedés ott szunnyad bennünk, mint egy citrin kristály, rejtve a tudat mélyén. Emlékszem, egykor egy idős mesterrel beszélgettem, aki kertjében apró bonszáj fákat nevelt. Az egyik, egy aprócska boróka, látszólag élettelen volt, száraz ágakkal. Azt mondta: "Ez a fa tele van lehetőséggel, csak türelem kell, és a megfelelő tápoldat. A lelkesedés is ilyen. Néha elapad, de a megfelelő impulzusok, a szeretet és a hit éltetik újjá." Aztán meglocsolta a fát, és aznap este, mintha varázsütésre, egy apró, zöld hajtás bújt elő az egyik ágon. A lelkesedés nem egy állandó állapot, hanem egy lehetőség, ami táplálásra vár. Keressük azokat a dolgokat, amik tüzet gyújtanak bennünk, amikért érdemes felkelni reggel. Legyen az egy rég elfeledett hobbi, egy új ismeretség, vagy egy régóta dédelgetett álom. A lényeg, hogy engedjük a citrin sugarát felmelegíteni a lelkünket, hogy újra szárnyra kelhessünk.