A Lelkesedés Napfény Szitakötői

A lelkesedés, ez a törékeny, mégis oly erőteljes érzés, mint a napfényben táncoló szitakötők szárnya. Olyan könnyen elillan, ha egy árnyék vetődik rá, ha a szkepticizmus hideg szele fújdogál. Évekig éltem a biztonság szürke falai között, féltve a kitárulkozástól, a bukástól. Aztán egy nap, egy öreg könyvesbolt mélyén, kezembe akadt egy elfeledett napló. Egy csillagászé volt, aki élete utolsó éveiben is lelkesedéssel kutatta az univerzum titkait, annak ellenére, hogy szeme már alig látott. Sorai tele voltak ámulattal, a világ iránti olthatatlan szomjjal. Mintha a papíron keresztül éreztem volna az energia lüktetését, a tiszta, gyermeki örömöt. Akkor értettem meg, hogy a lelkesedés nem egy kiváltság, hanem egy választás. Döntés, hogy a csodát keressük a hétköznapokban, hogy a szívünk dobbanását kövessük, még akkor is, ha az út tele van akadályokkal. Azóta figyelem a szitakötőket, és emlékeztetem magam: a szárnyak törékenyek, de a vágy a repülésre örök.