A Lelkesedés Tavaszi Szélcsengői

Oly sokszor hisszük, hogy a spirituális út a komolyság, a szigorú önfegyelem, a lemondás ösvénye. Elfelejtjük, hogy a lélek nem csak a csendben, a meditációban, a rituálékban talál magára, hanem a tiszta, gyermeki lelkesedésben is. Mikor utoljára érezted ezt a szikrát, ezt a belülről fakadó, féktelen örömöt, ami minden sejtedet betölti energiával? Én a múlt héten, mikor egy eldugott antikváriumban rábukkantam egy régi, illusztrált növényhatározóra. Talán banálisnak tűnik, de ahogy lapozgattam a megsárgult oldalakat, ahogy elképzeltem a rajzolót, amint évtizedekkel ezelőtt ugyanazzal a gyermeki csodálattal szemléli a természetet, valami felébredt bennem. A szívcsakra körül elkezdett vibrálni a levegő, mintha tavaszi szélcsengők szólaltak volna meg belül. Ráébredtem, hogy ez a lelkesedés nem más, mint a lélek visszhangja, az univerzum üzenete: "Élj, lélegezz, csodálkozz!" Ne fojtsd el ezt a tüzet a hétköznapok szürkeségében, keresd meg a kis dolgokban a varázslatot, és hagyd, hogy a lelkesedés vezessen az utadon. Mert a valódi spirituális fejlődés nem a sanyargatásban, hanem a szív örömteli táncában rejlik.