A Lelkiismeret Kunzit Selyemfonala

A lelkiismeret… egy kunzit selyemfonál, mely szívünk legmélyéről szövődik, és láthatatlanul összeköt minket a tiszta forrással. Néha alig érezzük, néha szinte fojtogat. Én sokáig süket voltam rá. Rohantam, teljesítettem, elértem, és közben egyre mélyebbre temettem a belső hangot. Azt hittem, az önzés a siker kulcsa. Azt hittem, elég a külső elismerés.

Egy régi legenda szerint, minden ember lelkiismerete egy apró, ezüst harangocska, ami megkondul, ha eltérünk az igaz úttól. Az enyém elnémult. A zaj elnyomta.

Aztán jött egy pillanat, egy mélypont, amikor minden összeomlott. A külső elismerés hamuvá vált a számban. Üresség maradt. És a csendben, a hatalmas csendben, újra hallottam a harangocska halvány, remegő hangját. Nem vádaskodott, nem ítélt. Csak emlékeztetett. Emlékeztetett arra, ki is vagyok valójában. Emlékeztetett a kunzit selyemfonálra, ami még mindig ott futott, rejtve, de erősödve.

Azóta figyelek. Hallgatok. Nem mindig sikerül azonnal, de igyekszem. Az élet nem tökéletes, mi sem vagyunk azok. De a kunzit selyemfonál nem enged el. Mindig ott van, emlékeztetve arra, hogy a valódi siker, a valódi boldogság belülről fakad. Az őszinteségből, a szeretetből, a mások iránti figyelmességből. A lelkiismeretünk őrzője a legmélyebb bölcsességünknek, és ha figyelünk rá, sosem tévedhetünk el teljesen.