A Lelkiismeret Rézkarcú Labirintusa

Elvesztem. Nem a térben, hanem önmagam útvesztőjében. A lelkiismeret árnyéka vetül elém, egy rézkarcú labirintus, ahol minden sarok egy-egy elszalasztott lehetőség, egy-egy kimondatlan szó, egy-egy helytelen döntés éles vonalát hordozza. Nem büntetés ez, hanem emlékeztető. A Szaturnusz szigorú tekintete kísér, jelzi, hogy minden tettünknek következménye van, és néha a legnagyobb kihívás szembenézni a saját árnyékunkkal. A tükörképek torzak, a múlt visszhangjai süketítőek. De a labirintus nem végtelen. A közepén egyetlen rézszínű ajtó áll. Nincs rajta zár, csak egy felirat: "Fogadd el magad". Ahhoz, hogy kilépjek, előbb be kell lépnem önmagamba, minden hibámmal és erényemmel együtt. Mert a szabadulás kulcsa a teljes önelfogadásban rejlik.