A Lemondás Sáfránysárga Köpenye

Ma a lemondás fátylába burkolózom. Nem a hiány fájdalmas, szaggató érzése ez, hanem a bölcs belátás csendes nyugalma. A Nap a Halak jegyében jár, elmosva a határokat, feloldva a ragaszkodást. Érzem, ahogy a vágyak, melyek eddig szorosan tartottak, most lassan elengednek. Mintha egy régi, kedves ruhát vennék le, mely már szűk, mely már nem szolgálja a jelenlegi énem.

A lemondás nem veszteség. Inkább egyfajta szabadság. A szabadság, hogy új utakra lépjek, hogy ne cipleljek tovább terheket, melyek már nem az enyémek. Látom magam előtt a sáfránysárga köpenyt, mely melegséggel ölel körül. Nem takarja el a fényt, hanem épp ellenkezőleg, kiemeli azt. Engedi, hogy a belső ragyogásom utat törjön magának.

A lemondás az elengedés művészete. Az elfogadás mély lélegzete. A tudatosság csendes imája. Ma hálát adok mindenért, ami volt, és békével engedem el. Tudom, hogy a helyükre valami új, valami még szebb fog érkezni. A lemondás nem a vége valaminek, hanem a kezdete valami újnak. Egy új fejezetnek a lélek könyvében.