A Lemondás Szelíd Aranypora

Azt mondják, a Skorpió jegyében születettek ragaszkodnak. Hatalmas szenvedéllyel, elszántan kapaszkodnak a dolgokba, emberekbe, érzésekbe. Én is ilyen voltam. Mindent birtokolni akartam, ami valaha megérintette a szívemet. Azt hittem, a biztonság egy szorító ölelés, ami sosem enged el. Aztán megértettem, hogy a valódi biztonság a nyitott tenyérben rejlik, abban a képességben, hogy elengedjek mindent, ami már nem szolgál engem.

Egy régi kertben sétáltam, ahol hatalmas, érett rózsák pompáztak. Gyönyörűek voltak, de szirmaik már hullani kezdtek. Egy kertész sétált mellettem, és megkérdeztem tőle, miért nem vágja le a hervadó virágokat. Azt mondta, azért, mert tudja, hogy a lemetszett szirmok táplálják a talajt, új erőt adnak a bokornak, hogy még szebb virágokat hozzon.

Akkor értettem meg. Néha el kell engednünk azt, ami a miénknek hittük, hogy helyet teremtsünk valami újnak, valami jobbnak. Nem azért, mert gyengék vagyunk, hanem mert elég erősek vagyunk ahhoz, hogy megbízzunk az élet áramlásában. A lemondás nem veszteség, hanem áldás. Szelíd aranypor, ami táplálja a lelkünket, és segít szárnyakat bontani. Elengedni annyi, mint szabadon engedni magunkat is.