A Lezárás Sárga Krizantémjai

A lezárás. Sokszor harcolunk ellene, mint egy elkerülhetetlen árnyékkal. Pedig nem ellenség, csupán egy kapu. Egy kapu, ami fájdalmas lehet, mert búcsút intünk egy korszaknak, egy embernek, egy illúziónak. De ha mélyebbre ásunk, megláthatjuk a krizantémok sárga fényét a kapu fölött. A krizantém, ami a halált és újjászületést szimbolizálja.

Tudom, könnyebb ragaszkodni. Ragaszkodni a megszokotthoz, a biztonságoshoz, még akkor is, ha belül már régen elrohadt. De a ragaszkodás olyan, mint egy rozsdás lánc, ami lehúz a mélybe. A lezárás pedig a lánc elvágása. Nehéz, ijesztő, de felszabadító.

Nem azt mondom, hogy felejts el. A emlékek a szívünkben élnek tovább, mint értékes relikviák. De engedd el a fájdalmat, az elvárásokat, a haragot. Engedd, hogy a múlt tanítson, ne pedig fogva tartson. Tekints a sárga krizantémokra, és emlékezz: minden vég valami újnak a kezdete. Minden lezárás egy esély, hogy egy új fejezetet írj, egy szebb, teljesebb történetet. Lélegezz, engedj el, és lépj át a kapun.