A Magány Aranytopáz Barlangja

Olyan sokszor halljuk, hogy egyedül lenni rossz, hogy kerülni kell. Pedig a magány nem feltétlenül száműzetés. Néha inkább egy aranytopáz barlang, ahova a lélek visszahúzódhat, hogy a fény átszűrődjön rajta, megtisztítva és feltöltve azt. Én is menekültem a magány elől, társaságot kerestem akkor is, amikor a szívem mélyén tudtam, hogy valójában egyedül kell szembenéznem a démonjaimmal. Aztán egy csillagfényes éjszakán, miközben a Skorpió jegye uralta az eget, valami megváltozott bennem. Éreztem, hogy a csillagok üzenete az, hogy merjek egyedül lenni, hogy hallgassam meg a belső hangomat, ami a zajban elnyomódott. Beléptem a magány barlangjába, és kezdetben féltem. De ahogy telt az idő, a topáz fényében megláttam a saját igazságomat. Megértettem, hogy az egyedüllétben van erő, lehetőség a növekedésre. Most már nem menekülök a magány elől, hanem időnként megkeresem a barlangomat. Mert tudom, hogy ott, a csendben, megtalálom önmagam elveszett darabjait.