A Magány Holdfény Szőtt Takarója

A magány. Oly sokan irtóznak tőle, pedig a lélek néha épp ebben a csendben találja meg a saját dallamát. Nem a rideg elszigeteltség, nem a kétségbeesett hiány, hanem a Hold ezüstös fényében fürdő, belső tér, ahol a gondolatok szabadon szárnyalhatnak. Emlékszem, egykor én is menekültem a magány elől, zajjal, kapcsolatokkal, teendőkkel próbáltam betömni a csendet. Aztán egy nap, mintha egy láthatatlan kéz lehúzta volna a zajfüggönyt. Egyedül maradtam a saját szívem dobogásával. Eleinte féltem, de aztán engedtem, hogy a csend átöleljen. A magány nem büntetés, hanem lehetőség. Lehetőség arra, hogy megértsük, kik vagyunk valójában, mire vágyunk igazán. A Hold a Skorpióban állt azon az éjszakán, mély, transzformatív energiákat hozva felszínre. Azt hittem, elvesztem, de a magány csendje kivezetett önmagamhoz. A holdfényes takaró alatt megszületett egy új Én.