A Magány Holdfény Szőtte Csónakja

A magány nem feltétlenül a rideg, kihalt pusztaság, ahogy sokan elképzelik. Néha egy csendes, holdfény szőtte csónak, melyben egyedül evezünk a belső tengerünkön. Megijedünk a sötétségtől, a hullámoktól, de talán épp ez a néma utazás adja meg a lehetőséget, hogy meglássuk a csillagok tükörképét a vízben. Emlékszem, amikor egy mélypontomon úgy éreztem, mindenki elhagyott. Azt hittem, ez a magány a halálom lesz. Aztán egy éjszaka, miközben a holdat néztem, rájöttem: ez nem büntetés, hanem egy ajándék. Lehetőség, hogy végre meghalljam a saját szívem dobogását, a saját lelkem suttogását. Abban a csónakban, egyedül, tanultam meg szeretni a csendet, a békét, ami bennem lakozik. Megértettem, hogy a legmélyebb magányban találhatjuk meg a legmélyebb önmagunkat. Ne féljünk hát a Holdfény Szőtte Csónaktól, mert lehet, hogy épp az vezet el a legfényesebb partokhoz.