A Magány Lila Akácvirág Esője

A magány. Nem büntetés, ahogyan sokan gondolják. Hanem egy lila akácvirág eső, mely lágyan beborítja a lelket, lehetőséget adva arra, hogy a zaj elcsituljon, és meghalljuk a belső hangot. Évekig menekültem tőle, kerestem a társaságot, a megerősítést másokban. Féltem a csendtől, mert azt hittem, az ürességet hozza el. De a valóságban a magány egy mély kút, melynek vizéből táplálkozhat a lélek. A csendben születnek a legfontosabb felismerések, a virágok szirmain megcsillanó harmatcseppekben rejtőznek az apró csodák. Engedd meg magadnak a lila akácvirág esőjét. Ne küzdj ellene, hanem fürödj meg benne. Hagyd, hogy lemossa a külvilág zaját, és felfedje a benső kerted illatát. Talán épp ott, a magány virágai között találod meg azt, aki valójában vagy.