A Magány Szerpentin Tekervényei

A magány nem feltétlenül a társ hiánya. Gyakran az a mély, kígyózó érzés, ami akkor markolász, amikor idegennek érezzük magunkat a saját bőrünkben, a saját életünkben. Szerpentin: a kő, mely a transzformációt, a vedlést szimbolizálja. Valahányszor a magány kígyója szorítani kezd, emlékezzünk, hogy ez egy lehetőség a megújulásra. Talán el kell engednünk egy régi életszemléletet, egy berögzött szokást, vagy egy kapcsolatot, ami már nem szolgálja a fejlődésünket. A kígyómarás fájdalmas, de a méreg is lehet orvosság, ha bölcsen használjuk. A magány nem büntetés, hanem egy jel, hogy ideje mélyebbre ásni önmagunkban, megtalálni a belső otthonunkat, ahol mindig szeretve és elfogadva érezhetjük magunkat. A kozmosz néha elvonja a külső zajokat, hogy meghalljuk a saját szívünk dobbanását, az egyetlen ritmust, ami igazán a miénk.