A Meg nem Írt Lapok Titka

Sokszor nézünk vissza utunkra, és látjuk az elágazásokat, a választásokat, a kimondott és kimondatlan szavakat, melyek formálták valónkat. De mi van azokkal a lapokkal, amiket sosem írtunk tele? Azokkal a lehetőségekkel, melyek előttünk álltak, de valamiért elfordultunk tőlük? Azokkal az álomképekkel, melyek csak egy pillanatra villantak fel a tudat peremén, aztán visszasüllyedtek a feledés mélyére? Ezek nem hibák, nem mulasztások. Ezek a meg nem írt lapok. Egy-egy olyan lecke, ami arra várt, hogy felismerjük. Egy-egy érzés, ami arra várt, hogy átéljük. Egy-egy kapcsolat, ami arra várt, hogy kibontakozzon.

A mai nap, amint a Nap áttört a felhők fátylán, rájöttem, hogy ezek a lapok nem üresek. Csak a mi szemünk számára tűnnek annak. Valójában tele vannak rejtett ígéretekkel, lehetőségek csíráival, melyek arra várnak, hogy a megfelelő időben felbukkanjanak. Talán egy holdciklus múlva, talán egy élet múlva. A kozmikus rendben semmi sem vész el, semmi sem hiábavaló. Még az el nem élt tapasztalatok is a Lélek tágas könyvtárában pihennek, készen arra, hogy a megfelelő pillanatban előhívjuk őket. Nem kell bűntudatot éreznünk azért, amit nem tettünk meg. Elegendő, ha tudjuk, hogy minden lapnak megvan a maga ideje, a maga sorsa, és hogy a legfontosabb történet mindig az, amit éppen most írunk. A meg nem írt lapok titka a türelemben és a bizalomban rejlik – abban a hitben, hogy minden eljön a maga idején, a maga tökéletes formájában.