A Megalkuvás Borostyán Börtöne

Valahányszor a Nap a Halak jegyében jár, a lelkem mélyére ereszkedem. Ilyenkor a látszat könnyen eluralkodik, és a kompromisszumok hálójában találom magam. Nem a bölcs, megfontolt engedményekre gondolok, hanem arra a sunyi megegyezésre, amit önmagammal kötök. Amikor a kényelem érdekében elhallgatom az igazat, amikor a béke kedvéért elnyomom a vágyaimat, amikor a félelem miatt beleegyezem abba, ami nem szolgál engem.

A borostyán, a megszilárdult gyanta, csodálatos drágakő. Magába zárja a múltat, megőrzi az ősi élet lenyomatát. De ha a lélek borostyánba zárja magát, az a múlthoz láncolja. A sérelmek, a félelmek, a be nem váltott ígéretek, mind-mind borostyánná válnak, ami körbefon, megkötöz, megakadályozza a szabad mozgást, a változást.

Egyszer egy idős emberrel beszélgettem. Elmesélte, hogy egész életében egy unalmas, de biztos munkahelyen dolgozott, mert "azt kellett". Házasságban élt, bár a szíve mást kívánt, mert "az volt a helyes". Most, az élete alkonyán rádöbbent, hogy sosem élt igazán. A borostyán börtönében vergődött, aminek a falait maga emelte.

Ne engedjük, hogy a megalkuvás borostyánja rabul ejtsen! Merjünk kiállni magunkért, a vágyainkért, az igazunkért. Bontsuk le a falakat, amik a félelemből, a megfelelési vágyból épültek. Engedjük, hogy a fény behatoljon a borostyánba zárt lelkünkbe, és olvaszszon fel minden köteléket. A Halak jegyének áldása legyen rajtunk, hogy meglássuk a látszat mögött rejlő valóságot, és bátorságunk legyen önmagunkat választani.