A Megalkuvás Borostyán Csapdái

A borostyán mézédes ígéretet rejt. Azt súgja, a biztonság falai között minden rendben lesz, a szél nem tépi meg a szirmokat, a nap nem perzseli a leveleket. Egy régi kertben találtam rá egy borostyánnal befutott kapura. Szinte hívogatott a fényes felület, a szabályosra rendezett levelek harmóniája. Beléptem. Odabent minden tökéletes volt. Egyetlen elszáradt virágszirom sem feküdt a kövezeten, a madarak éneke lágy és dallamos volt, sosem harsány. De valami hiányzott. A szél susogása a fák koronájában, a vihar utáni friss illat, a káosz gyönyörű rendje. Rájöttem, a borostyán nem véd, hanem foglyul ejt. A megalkuvás borostyánja is ilyen. Lassan fonja körbe a szívünket, ígérve a fájdalommentes létezést. De a fájdalom is tanít, a nehézségek erősítenek. Ha engedjük, hogy a borostyán teljesen beborítson minket, sosem fogjuk megtapasztalni a valódi élet ízét, a szabad szárnyalás örömét, a sebezhetőségünkben rejlő erőt. A borostyánba zárt lélek örökké tökéletes, ám örökké élettelen marad.