A Megalkuvás Füstkvarc Árnyéka

Néha úgy érzem, az élet egy hatalmas piactér, ahol naponta megannyi áru cserél gazdát. Álmok, elvek, idő, szeretet… és alkudozunk. Állandóan. Az árusok mi magunk vagyunk, a kínálat a szívünk vágya, a fizetőeszköz pedig a kompromisszum. A füstkvarc árnyékában azonban a megalkuvás mérge lassan beszivárog a lelkünkbe, elszürkíti a fényes elgondolásokat, és egyre nehezebb megkülönböztetni, hol ér véget az okos engedés és hol kezdődik az önfeladás. Emlékszem, egy idős mester egyszer azt mondta: "A folyó nem azért éri el a tengert, mert egyenesen folyik oda, hanem mert minden akadályt megkerül." De vajon mi van akkor, ha az akadály mi magunk vagyunk? Ha a félelem, hogy elveszítünk valamit, fontosabbá válik, mint az, amit valójában nyerni szeretnénk? Ma, amikor a Nap a Vénusszal táncol, emlékeztessük magunkat, hogy az igazi harmónia nem a másoknak való megfelelésben, hanem a saját belső igazságunkhoz való hűségben rejlik. Ne féljünk nemet mondani, ha az a szívünknek fáj! A megalkuvás árnyéka eltűnik, ha beengedjük a fényét annak, akik valójában vagyunk.