A Megalkuvás Hematit Börtönének Zöreje

A Hematit, a vér köve, erőt és stabilitást ígér. De mi történik, ha ez az erő önmagunk elárulására használjuk? Mi történik, ha a stabilitásért cserébe feladjuk azt, ami igazán fontos? Látom magam előtt a börtönt, melyet a megalkuvás szőtt. Nem rácsokból áll, hanem sötét, vöröses fényű Hematit lapokból, melyek elnyelik a reményt. Egy idős nő ül benne, hajában őszi levelek, tekintetében fájdalom. Ő én vagyok, én leszek, ha tovább hallgatok a félelemre, ha a kényelem érdekében elárulom az álmaimat. A börtön fala zörög, a Hematit lapok remegnek. Nem a külvilág támadja, hanem a bennem élő, elfojtott Én zúgolódik. A lélek emlékszik a szabadság ízére, és nem hajlandó örökre a sötétben vegetálni. A zörej figyelmeztetés: a megalkuvás hematit börtöne egyre szűkebb lesz, míg végül összeroppant. De még van időm. Még hallom a zörejt, még látom a fényt a lapok között. Felállok, és a szívem erejével repesztem szét a Hematit börtönt. A szabadság vörösre festi a lelkem.