A Megalkuvás Ólom Szürke Köve

Az útkereszteződésben álltam. Mindkét ösvény hívogatott, de csak az egyik vezetett oda, ahová igazán vágytam. A másik? Az könnyebbnek tűnt, simábbnak, látszólag kevesebb akadállyal. A szívem mélyén tudtam, hogy az a megalkuvás útja. Az ólom szürke kő, mely a torkomra nehezedik, amikor elárulom önmagam. Évekig jártam ilyen utakat, engedve a külvilág elvárásainak, a félelemnek, hogy nem vagyok elég jó, elég bátor, elég erős ahhoz, hogy a saját utamat járjam.

Most a Mérleg jegyében jár a Hold, emlékeztetve arra, hogy az egyensúly nem a külső harmóniában rejlik, hanem abban, hogy belül hű maradjak önmagamhoz. Az igazi béke nem a konfliktusok elkerülésében, hanem a bennük való igaz kiállásban rejlik – kiállás magamért, az értékeimért. A megalkuvás talaja mérgező, lassan, de biztosan elsorvasztja a lélek szárnyait. Nem engedhetem meg, hogy tovább cipeljem ezt az ólom szürke követ. El kell engednem, le kell tennem. A nehezebb úton is lehet találni virágokat, csillagokat, sőt, talán épp ott találom meg a valódi önmagam. A döntés az enyém. A bátorság is. És a szabadság, ami a hűségből fakad.