A Megalkuvás Sárkányfog Vetése

Néha azt hisszük, okosan taktikázunk, mikor megalkuszunk. Kicsit engedünk itt, kicsit engedünk ott, hátha cserébe mi kapunk valamit. Mintha egy sakktáblán tologatnánk az életünket, előre kitalált lépésekkel. De a lélek nem sakkparti. A lélek egy virágoskert, és minden egyes megalkuvás egy sárkányfog vetése. Először csak egy kis kellemetlenség, egy apró szúrós érzés mélyen belül. Aztán, ahogy öntözgetjük a félelmeinkkel és a megfelelési vágyunkkal, a sárkányfog gyökeret ereszt. Növekszik, erősödik, és lassan elnyomja a valódi vágyaink finom hajtásait. Mire észbe kapunk, tüskés, kemény növények borítják a kertünket, amelyek egykor a boldogság és a beteljesülés színpompás otthonai voltak. A kompromisszum, az adás és elfogadás finom tánca valami egészen más. Ott a szív vezet, nem a számítás. Ott két lélek találkozik, hogy együtt szőjenek egy szebb valóságot. De a megalkuvás… az a lélek lassú mérgezése. Ne féljünk nemet mondani, ha a szívünk mást súg. Ne féljünk kiállni magunkért, még akkor sem, ha ez konfliktusokkal jár. Mert a valódi szabadság nem a megalkuvásban rejlik, hanem abban, hogy merjük hűen követni a belső iránytűnket, még akkor is, ha az út nem a legkönnyebb. A lélek hálás lesz érte. És a kertünk is újra virágba borulhat.