A Megalkuvás Sivatagi Illúziói

A megalkuvás. Milyen édesen cseng a szó, mintha valami békés kiegyezésről, közös nevezőről lenne szó. Pedig a valóságban sokszor sivatagi illúzió, délibáb, mely azt ígéri, hogy ha feladjuk egy kicsit a lényegünket, elkerülhetjük a konfliktust, a fájdalmat, a kellemetlenséget. Láttam egy kertet, mely gyönyörű akart lenni, tele színpompás virágokkal. A gondozója azonban félt a tüskéktől, a szúrós levelektől, ezért a rózsákat megfosztotta töviseiktől, a kaktuszokat pedig kigúnyolta, és elrejtette a kert hátsó zugába. A kertben maradtak a szép, de illattalan virágok, melyek sosem tudtak igazán gyökeret ereszteni, mert féltek az erős széltől, a tűző naptól, és egymásba kapaszkodva éltek, remélve, hogy így talán túlélik a következő vihart. Én azonban tudtam, hogy a rózsa igazi szépsége a töviseiben rejlik, mert azok védik a szívét, az illatát. A kaktusz pedig a sivatag keménységét tükrözi, melyben a túlélés művészete rejlik. Ne féljünk a tüskéinktől, a sarkainktól, mert azok tesznek minket azzá, akik vagyunk. A megalkuvás kényelmes ágya hamar a szellemünk sírjává válhat. Merjünk virágozni a saját magunk valóságában, még ha az néha szúrós is!