A megbánás borostyán könnyei

A megbánás néha úgy telepszik ránk, mint egy őszi köd. Nem hirtelen támad, nem is feltétlenül hangos, hanem lassan kúszik be a csontjainkba, suttogva a soha el nem múló "bárcsak"-okat. Évekkel ezelőtt egy fontos döntés előtt álltam. A csillagok nem álltak éppen kedvezően, de az ösztöneim azt súgták, menjek előre. Én azonban a biztonságot választottam, a megszokottat, a kiszámíthatót. Akkor megnyugodtam, de az idő múlásával a megbánás apró, borostyánszínű könnycseppjei gyűltek össze a szívemben. Nem vádolom magam, hiszen akkor abban a pillanatban, az volt a helyesnek tűnő út. Viszont most, ezen a csendes estén, nézve a gyertya lángját, ráébredek, hogy a megbánás nem büntetés, hanem lehetőség. Lehetőség arra, hogy tanuljak, hogy fejlődjek, hogy legközelebb bátrabban hallgassak a belső hangra. Mert a borostyán, bár könnycsepp formájú, magába zár egy egész ősi erdőt, egy letűnt kor emlékét. És én, a megbánás borostyán könnyei által, most az ősi bölcsességet szívom magamba, hogy egy új, bátrabb történetet írjak.