A Megbánás Gyémánt Könnycseppjei

A meg nem történt dolgok súlya olykor nehezebb, mint a régmúlt terhe. A meg nem mondott szavak, a ki nem mutatott gesztusok árnyéka hosszan vetül a jelenre. Ültem a folyóparton, néztem a víz tükrén vibráló esti fényt. A Skorpió jegyében járt a Hold, a mély, feltáró energiák dolgoztak bennem. Eszembe jutott egy régi barátság, amit a büszkeségem miatt hagytam elsikkadni. Nem kerestem, nem hívtam, mert vártam, hogy ő tegye meg az első lépést. Az idő pedig elszállt, a távolság nőtt, és a barátság lassan elhalt.

Most itt ülök, és érzem a meg nem bánt bűnök súlyát. Nem tettem jót, nem nyújtottam kezet, nem adtam esélyt a megbékélésre. Pedig tudom, hogy bennem is volt a hiba. A gyémánt könnycseppek nem a bánat gyöngyei, hanem a tisztánlátás ékkövei. Fényükben meglátom a saját felelősségemet, és erőt merítek a változáshoz. Nem tudom visszahozni a múltat, de tanulhatok belőle. Elhatározom, hogy többé nem hagyom, hogy a büszkeségem elvegye a lehetőséget a szeretetre és a megbocsátásra. Mert a meg nem bánt bűnök sosem múlnak el nyomtalanul, de a megbánás gyémántfénye utat mutat a gyógyulás felé.