A Megbocsátás Ametiszt Lila Fénye

Néha, a lelkünk mélyén rejtőző árnyékok olyan sűrűvé válnak, hogy elfedik a fényt. A harag és a sértettség fojtogató ködébe burkolózunk, s azt hisszük, a fájdalom a miénk, s jogunk van őrizni azt. Egy nap, a kertemben sétálva, egy gyönyörű ametiszt kristályra bukkantam. Lila fénye azonnal megragadott. Miközben a kezemben tartottam, éreztem, ahogy lassan szétoszlik a szív körül gyülemlő sötétség. Megértettem, hogy a megbocsátás nem a másik ember felmentése, hanem a saját magunk felszabadítása. Elengedni a sérelmeket olyan, mint kinyitni egy ablakot a lélek börtönén, s beengedni a friss, gyógyító levegőt. Az ametiszt emlékeztetett rá, hogy a megbocsátás a szeretet legmagasabb formája, a saját békénk kulcsa. A harag láncai helyett választhatjuk a szeretet szárnyait. S ha így teszünk, a lélek végre szabadon szárnyalhat a lila fényben.