A Megbocsátás Gyémánt Könnycseppje

A megbocsátás... gyakran tűnik elérhetetlen magaslatnak, különösen, ha a fájdalom mélyen gyökerezik. Mintha egy gigantikus hegy állna előttünk, melynek csúcsát sosem érhetjük el. Pedig a megbocsátás nem más, mint egy aprócska gyémánt könnycsepp, mely legbelül születik meg.

Egy régi történet jut eszembe egy idős kertészről, aki a legszebb rózsákat nevelte a faluban. Ám a szomszédja irigy volt rá, és minden éjjel kárt tett a rózsakertben. A kertész először dühös volt, majd szomorú. Végül rájött, hogy ha gyűlölettel és haraggal reagál, az csak tovább mérgezi a lelkét, sőt, talán a rózsáit is. Egy napon úgy döntött, hogy a legszebb rózsát a szomszédja ajtajára teszi. A szomszéd, meglátva a szépséget és a kedvességet, megszégyellte magát, és bocsánatot kért.

Én is sokáig cipeltem a harag köveit a szívemben. Nehezteltem a múlt árnyaira, a fájdalmas emlékekre. Aztán egy nap rájöttem, hogy a harag súlya nem engedi szárnyalni a lelkemet. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtjük a történteket, hanem azt, hogy elengedjük a harag láncait. Ez a gyémánt könnycsepp nem a gyengeség jele, hanem a legnagyobb erő forrása. Ez a könnycsepp tisztára mossa a múltat, és új virágokat ültet a szívünk kertjébe. És talán, csak talán, a megbocsátás által találjuk meg az igazi békét.