A Megbocsátás Gyöngyház Fénykapuja

A megbocsátás. Olykor hegyeket mozgató erő, máskor suttogásnyi gyengeség. Mi a valóság? Azt hiszem, mindkettő és egyik sem. Inkább egy kapu, mely gyöngyházzá színezett fényben ragyog. Nem ígéret, hogy elfelejtünk, nem felmentés a vétkek alól. Hanem engedély – engedély, hogy elengedjük a sérelmet, a fájdalmat, a mérget, ami belül rág.

Egy idős asszony mesélte egyszer, hogy mikor legidősebb fia meghalt, úgy érezte, vele együtt az élete is véget ért. Haragot érzett – az orvosra, a sorsra, még a fiára is, amiért elhagyta. Évekig cipelte ezt a terhet, míg egy napon egy furcsa álma nem volt. Egy hatalmas, gyönyörű kapu állt előtte, melyből gyöngyház fény áradt. Egy hang azt súgta: "Engedd el."

Reggel felébredve, valami megváltozott. Nem felejtette el a fiát, nem csökkent a fájdalom. De a harag helyét valami más vette át: a béke. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy helyeseljük a történteket, hanem azt, hogy elfogadjuk, ami volt, és továbblépünk. Hogy beengedjük a gyöngyház fényt, és meggyógyítjuk a sebhelyeket. Ahogy a Skorpió csillagjegy is emlékeztet: a mélységben rejlik a gyógyulás lehetősége. A megbocsátás kulcs, mely a szívünk mélyére vezető ajtót nyitja meg.