A Megbocsátás Gyöngyház Pillangószárnya

A kertemben ültem, figyelve a pillangókat. Egy apró, sérült szárnyú lepke vergődött a levendula bokorban. Nem tudott repülni, csak kínlódott a földön. Megszántam. Óvatosan a kezembe vettem, s ahogy néztem a törött szárnyát, egy régi sérelem képe villant be. Egy barátom, aki mélyen megbántott. Haragot éreztem még mindig, pedig évek teltek el.

A pillangót nézve rádöbbentem, hogy a haragom is ilyen: egy törött szárny, ami nem enged repülni. Nem engedi a szívemet felemelkedni a szeretet magasabb régióiba. A megbocsátás nem a másiknak tesz jót elsősorban, hanem nekem. Ez az én szabadulásom, az én szárnyaim gyógyulása.

Elengedtem a pillangót a földre. Nem tudtam meggyógyítani a szárnyát, de reméltem, talál valahol biztonságot. Ugyanígy, a megbocsátással sem kell meg nem történtté tenni a múltat, csak elengedni a fájdalmat. Lehetővé tenni, hogy a szív újra szárnyalhasson. Engedjük el a neheztelést, hogy a lelkünk gyöngyház szárnyai ismét ragyoghassanak.