A Megbocsátás Lila Akácfüggönye

Volt egyszer egy öreg kertész, aki élete során gyönyörű kerteket gondozott. Virágai messze földön híresek voltak, de a saját szívében egy hatalmas, elhanyagolt terület burjánzott, a megbocsátatlanság gyomnövényeivel benőve. Egy nap, mikor az őszi szél a fákat rázta, egy fiatal lány érkezett hozzá, s azt kérdezte: "Mester, hogyan lehet a legvadabb gyomokat is virággá változtatni?" A kertész elmosolyodott, s elmondta, hogy a megbocsátás olyan, mint a lila akác függönye. Első pillantásra talán szúrós, sötét, de ha engedjük, hogy átjárjon minket a fénye, a fájdalom helyén lassan, gyönyörű, illatos virágok kezdenek nyílni. A lány kérdésére válaszolva a kertész saját szívében is elültette a megbocsátás magját. Nem volt könnyű, de ahogy a lila akác virágai lassan, kitartóan kibontakoztak, a régi sebek helyén új remény sarjadt, s a kertész szívének elhanyagolt része ismét virágba borult. Megértette, hogy a megbocsátás nem a másiknak tett szívesség, hanem önmagunknak ajándékozott szabadság.