A Megbocsátás Lila Akácvirága

Valamikor régen, egy távoli csillagrendszer peremén, létezett egy bolygó, ahol az emberek képtelenek voltak megbocsátani. Minden sérelem, minden apró vétség ott maradt a lelkük mélyén, mint egy mérgező tövis. Egy nap egy fiatal lány, Aella, talált egy elhagyatott kertet. Ott, a burjánzó gazban egyetlen lila akácfa állt, virágai éteri illatot árasztottak. Aella megérintette a fa kérgét, és hirtelen egy hangot hallott a fejében: "A megbocsátás nem a másikért van, hanem önmagadért." A lány értetlenül állt, hiszen tele volt gyűlölettel egy régi barátja iránt. A fa folytatta: "A harag egy sötét kalitka. A megbocsátás a kulcs, mely kinyitja azt." Aella órákon át ült a fa alatt, a lila virágok illatát szívva magába. Lassan, ahogy a nap lenyugodott, érezte, ahogy a harag szorítása enyhül. Megértette, hogy a megbocsátással nem a másiknak ad kegyelmet, hanem önmagának szabadulást. Aznap éjjel, először hosszú idő után, nyugodtan aludt. Másnap felkereste régi barátját, és megbocsátott neki. Abban a pillanatban a lila akácfa virágai még erőteljesebben illatoztak, és a megbocsátás lila fénye beragyogta az egész bolygót. Aella tudta, a megbocsátás nem feledés, hanem egy gyógyító ölelés a léleknek.