A Megbocsátás Rózsakvarc Fényudvara

Annyira ragaszkodunk a sérelmeinkhez, mintha az identitásunk részévé váltak volna. Pedig a harag, a neheztelés súlya lehúz, megakadályozza, hogy szárnyra kapjunk. Nézzük meg a régi fényképeket, idézzük fel azokat az arcokat, akik valaha fontosak voltak. Lássuk meg bennük a jót is, a tökéletlenségükben is a szépet. Talán épp a mi sorsunk összefonódása tanított nekik és nekünk is valami fontosat. A megbocsátás nem a másiknak tett gesztus, hanem önmagunknak. Engedjük el a kötelet, ami a múlt árnyékához láncol. A megbocsátás rózsakvarc fényudvara pedig ott ragyog bennünk, várva, hogy kinyissuk rá a szívünk kapuit, és betöltsük vele a lelkünk minden zugát. Mert csak a megbocsátásban találhatjuk meg a valódi szabadságot és békét.