A Megelégedettség Jáde Kertecskéje

Valahányszor a szemem a szomszéd virágoskertjére tévedt, valami furcsa, apró szúrás éreztem a szívemben. Mintha az övé mindig zöldebb, a rózsái mindig illatosabbak lettek volna. Pedig én is gondozom a saját kertem, szeretem a növényeimet, de ez a tudat valahogy sosem volt elég. Aztán egy nap, mikor épp a liliomjaim felett görnyedtem, megpillantottam egy apró, zöld imádkozó sáskát. Ott ült a virág szívében, teljesen elmerülve a pillanatban. Nem vágyott a szomszéd kertjére, nem hasonlította magát másokhoz. Egyszerűen csak létezett, és élvezte a napfényt, a virág illatát, a lét egyszerű csodáját.

Akkor értettem meg, hogy a megelégedettség nem egy távoli cél, amit el kell érni, hanem egy belső állapot, amit ápolni kell. Nem a külvilágtól függ, hanem a belső világomtól. Ahogy a sáska megelégedett a liliommal, nekem is meg kell tanulnom meglátni a szépséget abban, amim van, és abban, ami én vagyok. A megelégedettség nem a vágyak kioltása, hanem a hála lángjának fellobbantása. És ha a szívemben ez a láng ég, akkor a saját kertem is a leggyönyörűbb virágoskertté válik.