A Megerősödés Citrin Napfénye

Léleknapló kedves olvasóm, ma egy olyan témára hívom fel a figyelmed, amely talán mindannyiunk életében felbukkan időről időre, mégis hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla: a megerősödés, a belső erő újjáépítése. Gondoljunk bele, milyen gyakran érezzük magunkat kimerültnek, elcsigázottnak a mindennapok taposómalmában. A külső világ zaja, a megfelelni vágyás kényszere, a megpróbáltatások viharai mind-mind nyomot hagynak rajtunk. Úgy érezhetjük, mint egy apró, vihar tépte facsemete, amelynek gyökerei meglazultak, ágai letörtek. De pont ebben rejlik a csoda! A természetben sincs olyan fa, amelyik ne élné túl a zord telet, ne rázódna meg a viharban, mégis, a tavasz beköszöntével új rügyek fakadnak rajta, erősebbé válik, mélyebbre ereszt gyökeret.

Így van ez lelkünkkel is. Amikor a legnagyobb a sötétség, amikor azt hisszük, már semmi sem maradt belőlünk, épp akkor jöhet el a legmélyebb, legátfogóbb megerősödés ideje. Ez nem egy külső esemény, nem egy váratlan ajándék, hanem egy belső alkímia, egy tudatos választás. A citrin ragyogó sárga fénye jut eszembe, ez a kristály a bőség, az optimizmus és a személyes erő köve. Amikor a lelkünk citrin fényt ölt, az azt jelenti, hogy megtaláltuk a belső napunkat, ami minden körülmények között képes sugározni. Nem arra kell várnunk, hogy valaki felemeljen minket, hanem arra kell törekednünk, hogy mi magunk emelkedjünk fel. Húzd ki magad, lélegezz mélyen, és érezd, ahogy a gerinced mentén áramlik az életenergia. Érezd, ahogy a gyökereid mélyre hatolnak a földbe, és táplálékot szívnak magukba. Ne félj attól, hogy gyengének mutatkozol, mert épp a sebezhetőség elfogadásában rejlik a legnagyobb erő.