A Megérzés Holdkő Suttogása

A Holdkő lágy, opálos fénye mindig is vonzott. Mintha a Hold istennője, Szeléné maga küldené e kőben üzeneteit. Az intuícióhoz, a belső hanghoz kapcsolódik, ami gyakran elhalványul a zajos világban. Észrevettem, hogy ha eluralkodik rajtam a zűrzavar, a döntésképtelenség, elfelejtem csendben hallgatni önmagamra.

Egy ideje egy fontos döntés előtt állok, ami látszólag két egyformán vonzó lehetőség között ingázik. A racionális érvek mindkét oldalon sorakoznak, és a mérleg hol erre, hol arra billen. Kezdtem elveszíteni a fonalat, ahelyett, hogy tisztán láttam volna, csak egyre jobban összezavarodtam.

Ma hajnalban, mikor a Hold még magasan járt az égen, sétáltam a folyóparton. Kezemben tartottam a holdkövemet, s hagytam, hogy a holdfény átjárja. Ekkor történt valami váratlan. Egy apró, belső hang suttogott, nem szavakban, hanem egyfajta tudásban, egy érzésben. Nem mondta meg, mit válasszak, de megmutatta az utat, hogyan érezzem meg a helyes irányt.

A megérzés nem mindig egyértelmű. Nem harsog, nem követelőzik. Inkább egy finom bizsergés a szívben, egy melegség a mellkasban, egy tudat, hogy "ez az, aminek lennie kell". Nem mindig logikus, nem mindig magyarázható, de mindig igaz. Azóta tudom, hogy néha a legjobb döntéseket nem a fej, hanem a szív hozza. És a Holdkő segít meghallani a szív suttogását.