A Megérzés Indigo Fátyla

Oly sokszor elhangzik a bölcsesség, hogy hallgass a szívedre. De mi van akkor, ha a szív zajos, tele van félelemmel, vágyakkal, sérelmekkel? Hol találjuk meg azt a finom, indigókék fátyolt, ami a valódi megérzés? Azt a suttogást, ami nem a megszokás, nem a félelem, hanem a lélek tiszta hangja?

Egy régi legenda szerint, amikor az első emberek elhagyták a csillagokat, mindenki kapott egy kis darabkát a kozmikus szívből. Ez a szívdarabka ott rejtőzik mindannyiunkban, a szívünk mélyén, de sokan sosem hallják meg a hangját. Elnyomja a zaj, a megfelelési vágy, a félelem a hibázástól.

Ahhoz, hogy meghalljuk, le kell csendesítenünk a külső zajt. Le kell venni a páncélt, ami védi, de egyben el is zárja a világtól. Engedni kell, hogy a Nap sugarai átjárják a szívünk minden zegzugát, kiégetve onnan a félelmet és a kételyt. A megérzés nem kiabál, nem követel. Csendesen suhan be, mint egy szellő a nyári éjszakában, és finoman súgja a választ. Figyelj rá. Merj bízni benne. Mert ez a te igazságod, a te utad, a te csillagod.