A Meglepetés Szépsége a Várhatóban

Mélyen, a lélek zugában, gyakran ott rejtőzik az a vékony, szinte láthatatlan fátyol, amit a várakozás sző. Már előre elképzeljük, milyen lesz, hogyan történik, milyen érzések kerítenek majd hatalmukba. Előre megírjuk a történetet, mielőtt az első fejezet is elkezdődne. Ez a várakozás néha védelmet nyújt, egyfajta puha ágyat készít az eljövendőnek, de máskor korlátot emel, elzárva a valódi csodát.

Emlékszem egy hajnalra, amikor az éjszakai égbolt még tele volt csillagokkal, de a horizont már sárgás-rózsaszínes fénnyel jelezte a napfelkelte közeledtét. Évek óta vágytam rá, hogy lássam ezt a pillanatot egy bizonyos hegytetőről. Elképzeltem a színeket, a csendet, a madarak első énekét. Azt hittem, mindent tudok, ami jönni fog. De amikor a nap első sugarai végre megfestették a tájat, nem a várt nyugalom, hanem egy hirtelen, elemi öröm robbant szét bennem. Nem a planned, hanem a spontán, a pillanatnyi szépség ragadott magával. Egy ősi, mélyebb rezgés szólalt meg, ami azt súgta: "Engedd el, amit elképzeltél, és figyeld, ami van."

A bolygók is sokszor üzennek erről. Gondoljunk csak arra, amikor egy régóta várt tranzit, mondjuk egy Jupiter-Szűz együttállás, a rendszerezés és a precizitás ígéretét hordozza. Azt várnánk, hogy minden a helyére kerül, letisztul. És igen, ez megtörténhet, de gyakran egészen váratlan módon. Lehet, hogy a rend a káoszon át érkezik, vagy egy apró, elfeledett részleten keresztül tárul fel a nagy egész. A lényeg az, hogy készen álljunk a meglepetésre, még akkor is, ha azt hisszük, előre tudjuk, mi következik.

A várakozás egyfajta elengedés is lehet. Elengedni az elképzeléseket, a forgatókönyveket