A Nostalgia Füstkvarc Emlékei

A füstkvarc szürkületében időzöm, s az emlékek képei, mint régi filmtekercsek, pörögnek előttem. Nem a fájdalmas, borongós emlékek ezek, hanem azok, melyekben a szív édes-bús mosollyal gyönyörködik. A nosztalgia kertjében sétálok, ahol a múlt rózsái halvány rózsaszínben pompáznak, illatuk a régi nyarak ígéretét hordozza. Tudom, hogy nem térhetek vissza oda, ahol egyszer már jártam, hogy a folyó sosem folyik kétszer ugyanazon a mederben. Mégis, az emlékezés gyógyír a jelen sebei ellen. Megengedem magamnak a merengést, mint egy csésze forró tea kortyolgatását egy hideg estén. A múlt tükrében felismerem, mennyit változtam, mennyit tanultam, és mindazt, amivé lettem, a régi énemnek köszönhetem. A füstkvarc bölcsessége emlékeztet arra, hogy a múlt nem béklyó, hanem útmutató. A múló idő homokszemei formálják a jövőnk dűnéit, és minden egyes emlék egy apró kincs, melyet magammal vihetek az úton.