A Nosztalgia Sárgult Levélalbuma

A nosztalgia... olyan, mint egy régi levélalbum, melynek sárgult lapjai közé szárított virágokat rejtettünk. Illata édes, mégis kissé poros, mint egy elfeledett nyári délután. Hajlamosak vagyunk belemerülni a múltba, abba a látszólag tökéletes világba, melyet emlékeink színeztek rózsaszínre. Mintha a valóság kevésbé lenne értékes, mintha a jelen nem tartogathatna éppoly gyönyörű, vagy még gyönyörűbb pillanatokat.

Én is sokszor kapom magam azon, hogy a régi szerelmek, elvesztett barátságok emlékeibe menekülök. Aztán eszembe jut egy kép: nagymamám a kertben, a rózsák között. Soha nem siratta a tavalyi virágokat, mindig az újakat várta, gondozta. Mert tudta, hogy az elmúlás része a körforgásnak, és minden egyes elszáradt rózsa táplálja a következő virágzást.

A nosztalgia nem feltétlenül rossz. Lehet belőle tanulni, erőt meríteni, de sosem szabad hagyni, hogy megbénítson. A múlt szép emlékekkel teli levélalbum, de az élet nem a lapozgatásról szól. Az élet a kert, ahol a jövő rózsái várnak ránk. Ne feledjük, a nap minden reggel újra felkel, és minden új nap egy új lehetőség a virágzásra. Engedjük el a sárgult leveleket, és ültessünk új magokat!