A Nyugalom Zöld Malachit Kertje

Néha úgy érzem, a világ zajától menekülve, legszívesebben egy zöld malachit kertbe vonulnék. Egy olyan helyre, ahol a fű selymesen simogatja a talpam, a levelek susogása pedig lágy melódiaként oszlik el a csendben. Ahol a Nap sugarai átszűrődnek a lombkoronán, zöldes árnyalatot festve a földre. Ebben a kertben nincs helye a rohanásnak, a határidőknek, a megfelelni vágyásnak. Csak a létezés egyszerű öröme van jelen.

Évekkel ezelőtt, egy különösen nehéz időszakban, meditáció közben láttam meg ezt a kertet először. Akkor még csak egy halvány kép volt, de éreztem, hogy menedéket nyújt. Azóta időről időre visszatérek oda gondolatban. Képzelem, ahogy leülök egy mohával borított padra, és figyelem a pillangók táncát. Hallgatom a madarak énekét, és mélyeket szippantok a friss levegőből. A malachit kert a bensőmben egy szentély, ahol feltöltődhetek, gyógyulhatok, és újra kapcsolódhatok a békémhez. Egy hely, ami emlékeztet arra, hogy a nyugalom nem a külvilágtól függ, hanem a lelkem mélyén lakozik, örök érvényű ajándékként.