A Pillanat Gyémántfényű Csöppje

Annyi terv, annyi elvárás, annyi elképzelés szövi át napjainkat. Mintha egy gigantikus, előre megírt forgatókönyvet próbálnánk leélni, miközben a valóság – a valódi Élet – ott vibrál közvetlenül az orrunk előtt, egyetlen, aprócska gyémántfényű csöppben: a jelen pillanatban.

Évekig kerestem a „megfelelő” spirituális gyakorlatot, a tökéletes mantrát, a legmélyebb meditációt. Azt hittem, valami hatalmas, földrengető élményre van szükségem ahhoz, hogy végre megértsem, hogy végre ráébredjek valamire. Aztán egy nap, ahogy a konyhám ablakából néztem az esőt, hirtelen megállt az idő. Nem volt múlt, nem volt jövő, csak a csendes koppanása a vízcseppeknek a párkányon. Abban a pillanatban éreztem, hogy minden, amire valaha is vágytam, ott van: béke, teljesség, a létezés egyszerű, mégis mély öröme.

Azóta is próbálok emlékezni erre az érzésre. Nem mindig sikerül. Néha beszippant a mókuskerék, a megfelelési kényszer, a soha véget nem érő feladatok sora. De akkor eszembe jut az a gyémántfényű csöpp, és tudom, hogy elég egy pillanatra megállni, lélegezni, és újra kapcsolódni a most-hoz. Mert a bölcsesség nem a távoli jövőben vár ránk, hanem a jelen ragyogó egyszerűségében rejtőzik. A gyémántfényű csöpp bennünk van.