A Ragaszkodás Rozsdabarna Bilincsei

Néha észrevétlenül fonódik körénk a ragaszkodás, mint egy rozsdás bilincs, mely a múlthoz, a megszokáshoz, vagy egy elmúlt ideálhoz láncol. Nem a szeretet szent tüzével ég, hanem a félelem hideg lángjával, ami az ismeretlentől való rettegésből táplálkozik. Én is éreztem már a súlyát, amikor egy régi barátság emlékezetétől nem tudtam elszakadni, pedig a valóság rég tovatűnt. Mintha egy régi, kopott ruhadarabot szorítanék, ami már nem melegít, csak a helyet foglalja a szekrényben. Észrevettem, hogy a ragaszkodás valójában nem a másik emberhez szól, hanem egy énképhez, amit a múltban róla festettem. Engedjük el a rozsdát, hogy új virágok nőhessenek a helyén. Engedjük el, hogy a szívünk tiszta lapjára új történeteket írhassunk. Engedjük el, és váljunk szabaddá.