A Ragaszkodás Rubin Vesszői

Azt mondják, a Skorpió jegyében születettek mélyen ragaszkodnak. Talán igaz. Én mindenesetre tudom, milyen érzés a lélek gyökerét befonó, rubin színű indák szorítása. Nem rossz érzés elsőre. Olyan, mint a biztonságos otthon melege, a szeretteink közelsége, a megszokott ösvények ismerőssége. De a rubin vesszők nőnek. Egyre erősebbek, egyre szorosabbak. Végül már nem tartanak, hanem fogva tartanak.

Egy régi barátom, akit gyerekkorom óta ismertem, egyszer azt mondta: "Szeretlek, de nem bírlak már." Fájdalmasan értettem meg akkor, hogy a szeretet, ami kötelék volt, a ragaszkodás által lánccá vált. Évekig harcoltam a változás ellen, küzdöttem a régiért, nem akartam elengedni azt, ami elmúlt. Azt hittem, ha elég erősen ragaszkodom, minden visszatérhet a régi kerékvágásba.

De a folyó nem folyik visszafelé. Az idő nem áll meg. És a lélek sem fejlődik, ha a múlt börtönében sínylődik. A ragaszkodás a félelem ruhája. A félelemé attól, hogy a változás fájdalmas, a félelemé az ismeretlentől, a félelemé attól, hogy nem leszünk elég erősek az új kihívásokhoz.

Egy nap, meditáció közben, láttam magam előtt a rubin vesszőket. De most nem szorítottak, hanem csak finoman érintettek. És hallottam egy hangot: "Engedd el. Hagyjad, hogy elengedjenek." Akkor értettem meg, hogy a ragaszkodás nem szeretet, hanem birtoklás. És a szeretet nem birtokol, hanem szabadon enged. A vesszők lassan elszáradtak, lehullottak. A lelkem felszabadult.

A Skorpió ereje nem a ragaszkodásban, hanem az átalakulásban rejlik. Abban, hogy képesek vagyunk elengedni a régit, hogy helyet csináljunk az újnak. A rubin nem csak a ragaszkodás, hanem a szenvedély köve is. És a valódi szenvedély az élet iránt azzal kezdődik, hogy