A Remény Kék Pillangószárnya

A régmúlt idők ködéből emelkedik fel a legenda, mely szerint a remény egy kék pillangó szárnyán érkezik. Nem harsányan, nem követelve figyelmet, csupán egy halk rezdülésként, a szív legmélyén. Évekig kerestem ezt a pillangót. Vártam, hogy leszálljon a vállamra, hogy sugárzó kékjével elűzze a szürke napokat. Azt hittem, külső jelekben kell keresnem, szerencsés fordulatokban, váratlan áldásokban. Aztán egy esős délután, mikor már majdnem feladtam a reményt, belenéztem a tükörbe. És ott láttam meg. Nem a külsőmben, hanem a szememben. A remény nem valami, ami kívülről érkezik, hanem valami, ami bennünk születik. Egy apró, de annál erősebb elhatározás, hogy továbblépünk, hogy hiszünk a holnapban, még akkor is, ha a ma sötétnek tűnik. A kék pillangó szárnya a mi saját szívünkben rezdül, és ereje csak akkor bontakozik ki, ha hagyjuk szárnyalni. Talán ma nehéz napod van. Talán úgy érzed, a remény elillant. De kérlek, állj meg egy pillanatra, és hallgass a szívedre. Érezni fogod a kék pillangó finom rezdülését. Ő ott van. Mindig ott volt. És arra vár, hogy szabadon engedd.