A Remény Smaragd Zöld Szirmai

Évekig kerestem a kiutat a sötét erdőből. Ösvényem tele volt tövisekkel, a fák koronája eltakarta a napot. A remény egy parányi madár volt, mely néha a vállamra szállt, csiripelt egy dallamot, majd tovaröppent. Mindig újra elveszítettem, de tudtam, valahol ott van velem. Egy alkalommal, már épp feladtam, mert azt hittem eltévedtem, a madárka egy smaragd zöld szirmot ejtett a lábam elé. Felvettem, és éreztem, ahogy a szívem megtelik melegséggel. Aztán még egy szirmot, és még egy. Mindegyik apró, de ragyogó. Követtem a szirmok útját, és egyszer csak elértem az erdő széléhez, ahol a fény áttört a lombkoronán. Azóta tudom, hogy a remény nem egy hatalmas láng, hanem a smaragd zöld szirmok finom tánca, mely akkor is ott van, amikor a legsötétebbnek tűnik minden. Csak meg kell tanulnunk figyelni a jeleket, és hinni abban, hogy a fény mindig megtalálja az utat hozzánk. Akár egy apró szirmon keresztül is.