A Rendetlenség Rubin Labirintusa

A rendetlenség. Nem csupán a szanaszét heverő ruhák, a papírhalmok az asztalon, vagy a mosatlan edények kupaca a mosogatóban. Hanem a lélek rendetlensége is, ami sokkal alattomosabb, nehezebben észrevehető, mégis, bénító erővel bír. A gondolatok kavalkádja, a befejezetlen projektek sora, a kimondatlan szavak súlya – mind-mind egy kaotikus labirintust alkotnak bennünk.

Évekkel ezelőtt egy idős asztrológusnál jártam, aki nem a bolygók állásáról mesélt, hanem a belső világomról. "Látom a lelkedben a rubinokat" - mondta. "Csodálatosak, tele vannak energiával, potenciállal, de szétszórva, rendszertelenül. Mintha egy kincsesbányában lennél, de nem tudod, hol kezdj el ásni."

Akkor nem értettem, mire gondol. Azt hittem, a sikertelenségeimről beszél, arról, hogy nem tudom kamatoztatni a képességeimet. De tévedtem. A rendetlenség, a belső káosz az, ami meggátol abban, hogy megtaláljam a helyes utat. Hogy összpontosítsak, hogy megértsem önmagam, hogy meglássam a valódi lehetőségeimet.

Azóta megtanultam, hogy a rendrakás nem csupán a külső térben fontos. A belső világot is időről időre át kell rendezni. El kell engedni a felesleges gondolatokat, le kell zárni a befejezetlen ügyeket, meg kell bocsátani a kimondatlan szavakat. Minden egyes rendezett gondolat, minden egyes lezárt projekt egy-egy rubint csiszol ragyogóvá a lelkemben. És ahogy a rubinok egyre fényesebben ragyognak, úgy válik a labirintus átláthatóvá, a káosz pedig harmóniává. A rendetlenség nem feltétlenül negatív. Lehetőség arra, hogy újrateremtsük önmagunkat.